Azért mert...

Anyám koreai, apám angol. Anyám génjeit örököltem.
Bár, azt mondják, ahhoz képest, hogy koreai vagyok, egészen nagy szemeim vannak. Itthon azt mondják, hogy kicsi szemeim vannak, és akkor azt kéred ne legyek összezavarodva? Pedig igazán nem lenne nehéz eldönteni, szerintem teljesen normálisak, úgy jók ahogy vannak.
Az ajkaim azok már kicsit másabb tészták, azokat annyira nem szeretem, szerintem túlságosan is átlagosak, semmi különlegesség nincs bennük, ketten vannak és rózsaszínek. Viszont a rúzsok meg nem állnak jól, csak nagyon kevés, úgy egy-kettő, így még csak megváltoztatni se nagyon tudom.  Ezzel kompenzálom, hogy szinte havonta más színű a hajam, ami tudom, hogy nem egészséges, de az ázsiai géneimnek köszönhetően extra erős hajam van. Nem hullik, nem töredezik, és mindig úgy áll, ahogy kell.
Öltözködésben is megvan a magam stílusa, kicsit nőies, kicsit bohókás, kicsit laza. De így szeretem, hogy mások meg mit gondolnak? Őszintén, inkább, tartsák meg maguknak!

„Hogyan süssünk Tallulah Andrews-t?” – eredeti recept

Hozzávalók:
- 20 dkg liszt
- 2 tojás
- egy fazék megtöltve kedvességgel
- pár szem önbizalom
- 2 evőkanál cukor
- egy csipetnyi szorgalom
- reszelt báj, igény szerint
- 1 teáskanál lustaság
- őszinteségi szirup
- végezetül pedig 1 csésze szenvedély

Elkészítése: A fazék kedvességhez adjuk hozzá a csipetnyi szorgalmat és a csésze szenvedélyt, majd tegyük a fazekat a platnira, és főzzük körülbelül tíz percig. Félidőnél szórjuk bele azt a pár szem önbizalmat, nincs ok az aggodalomra, a forrástól majd felolvad. Az idő lejárta után kapcsoljuk le a platnit, húzzuk arrébb a fazekat, és öntsük a teáskanál lustaságot az eddigiekhez. Szórjuk a reszelt bájt tetszés szerinti mennyiségben a főztünkhöz, kavarjuk meg egy kicsit, s jöhet a liszt meg a tojás. Kézzel kicsit gyúrjuk össze a fazékban, hogy összeálljon, majd terítsük ki a „tésztát” egy deszkára. Ismét gyúrjunk rajta, hogy még jobban összeálljon, aztán jöhet a tepsi, amit kenjünk be a közvetlenség szirupunkkal. Egyengessük el a tésztát, fűszerezzük meg egy kis humorral és varázslattal, aztán mehet is a sütőbe kilenc hónapra!

Név: Tallulah Andrews (Choi Min Ji)
Születés: 1994, február 16.
kor: 18
Faj: boszorkány
Jellem: kedves, okos, szorgalmas, kitartó, szenvedélyes, makacs, maximalista :D

Tehát...

Gondolkodtatok már azon, hogy a vadlibák miért V alakban repülnek? Mert számomra itt most, óra közepén ez egy iszonyat fontos kérdés! Utána kéne nézni a neten valami, mert ha nem kapom meg a választ, akkor biztos, hogy.. Nini, papírgalacsin.

 Pontosan miért is nem jegyzetelsz? Megint random-kérdezősdit akarsz büntetésül?

Mondtam már, mennyire utálom, ha a bolondját járatják velem? Alapból egy kedves ember vagyok, sőt mi több, szerintem a legkedvesebb boszorkány némely szempontból ebben az iskolában, és mégis engem szemelt ki az az álnok Batman, és nem, nem tudom a nevét, de nem is akarom. Pont elég, hogy szinte minden óránk közös, és tudom, hogy néz ki…

Nem mintha bármi közöd is volna hozzá, de ezt az anyagot előre megtanultam.

És azt sem tudom, miért írok neki vissza állandóan, talán kíváncsiságból, hogy mit is akarhat, talán csak mert nincs jobb dolgom. Mondjuk most nincs jobb dolgom, úgyhogy visszajuttatom a cetlit, és rágni kezdem a tollam.
Igazából simán elé állhattam volna már, hogy hé, mit akarsz tőlem, de valahogy mindig eltűnik kicsengőkor, és sose találkozom vele a folyosón. És ez zavaró.  Mert mi van ha valami perverz? És csak fiatalnak álcázza magát, vagy esetleg már meg is halt, és csak én látom? Akkor biztos hogy befeküdnék valami elmeosztályra.

Remélem azért válaszolsz. Van valami háziállatod?

Na, erre meg miért kíváncsi?

Egy nyulam van, de ez miért is fontos? Ugye nem akarod felboncolni a szobámban, vagy valami ilyesmi, mert ha ez a terved, gyorsan felejtsd el. Ha Ms. Masninak bármi baja esik, esküszöm megfosztalak a legnemesebb testrészedtől!

Talán kicsit túl hevesen nyomtam a tollat a papírra, mert az kiszakadt, és a padra is került egy kis írás. Remélem azért el tudja olvasni, és komolyan is veszi, mert ha Masninak csak egy fülszőre is meggörbül, akkor bizony vérengzést fogok csapni az iskolában!

Ne aggódj, a nyuladnak semmi baja nem lesz, nem vagyok szadista. Mellesleg azt megnézném, hogyan hajtanád végre a büntetést, de lehet megbánnám. Következő: Van olyan múltbéli valamid, amire nem vagy büszke?

Olyan kilenc-tíz éves lehettem, mikor az unokatestvéreimmel ki akartuk próbálni, fel tudjuk-e húzni a legkisebbet az emeletre, ha kötelek kötünk a nyakára. Kötél a nyakra, Lulah, Yoon Jae a tetőtérbe, Min Ah meg a földszinten maradt. Feldobta nekünk a kötelet, és ahogy elkezdtük húzni, elkezdett sikítozni. Nem tudtuk, hogy ezzel akár meg is ölhetjük. Hirtelen engedtük el, ő leesett, a lépcsőn betört a feje, és agyrázkódása lett. Mivel én voltam az értelmi szerző, persze, hogy engem szidtak meg, de akkor is nagyon szégyellem.

Azt hiszem ezt ki kellett mesélnem magamból, nagyon szeretem az unokatestvéreimet, még ha csak ritkán látom is őket, mióta Londonba költöztünk, amikor csak tehetem, hazalátogatok. Ha ott Min Ah-val bármi is történt volna, abba biztos belerokkanok, hiszen az az én hibám lett volna.

Hogyan vesztetted el a szüzességed?

Hogy mi? Erre nem fogok válaszolni! Kizárt, kész, kidobom a kukába a papírt, és felkeresem az illetőt! Hogy kérdezhet tőlem ilyet?! Tőlem, aki még csak nem is került közelebbi kapcsolatba fiúval soha, mert túl félénk ahhoz, hogy idegen fiúkkal randizzon? Egyáltalán hogy jön ő a feltételezéshez, hogy én már nem vagyok szűz? Ennyire erkölcstelennek néznék ki? Csak mert kicsit érettebb arcom van, és mert nem félek kihangsúlyozni a szépségem? Hát könyörgöm, ez diszkrimináció, vagy nem is, ez aljas rágalom, kérem szépen!
Csengetnek, én meg felpattanok, meg se várva, hogy a tanár mond-e még valamit, és azonnal a zaklatómhoz fordulok…
Fordulnék, ha még itt lenne. Nem tűnhetett csak így el, ez nem lehetséges! Párszor megtapogatom a levegőt a székén, hogy nem csak láthatatlan-e, vagy valami, de nem. Eltűnt, és most nem tudom kiosztani.
- Lulah, pontosan miért is taperolod a levegőt? Az a pad már mióta üres… – Megpördülök a tengelyem körül, és egyenesen Spencerrel találom szembe magam. Kikerekednek a szemeim, nem lehet, szellemet láttam volna?
- Nézd! Nézdnézdnézd, már megint leveleztem azzal a titkos izével, tudod, akit mindig csak órán látok! És nézd mit kérdezett utoljára! Hát normális ez? – Nyomom a kezébe a papírt, majd amíg olvas, karon ragadom, és elindulok kifelé. Mindegy hova, csak minél hamarabb meneküljek el ettől a fura érzéstől!