Elena & Pati

Kényelmesen hátradőlve vártam, hogy kihozzák az italt, majd mikor megérkezett már rögtön ki is fizettem, megszokásból, ugyanis Mexikóban ezt az ottani szokást is eltanultam.
- Köszönöm szépen!- kortyoltam bele az italba, majd mikor már kényelmetlen éreztem a "kukkolást", aminek a célpontja Elena volt, inkább csak a csészét felé tereltem a figyelmemet.
- Friss husi vagyok!- nevetem el magam a kifejezésemen, amin csak hosszú másodpercek után tudok tovább lépni.
- Nem, nem. Tudod nemrég jöttem ide, a nagymamámhoz. Őt viszont lehet, hogy ismered - bár nem tartalak olyan öreg diáknak -, Ő itt tanított, a helyi gimnáziumba. Ott ahova idén én is járni fogok....- húztam oldalra a számat, mivel az iskola számomra iszonyat kényelmetlen téma volt.
- De tudod, te is nagyon ismerős vagy számomra.- fürkésztem egy kis ideig ismét a tekintetét, hogy megbizonyosodjak mondandóm igazságáról.

Elena & Pati

Fülig érő vigyoromat nem tudtam letörölni a képemről... Végül is miért tettem volna? Még akkor sem, mikor észbe kaptam, vagyis a lány tekintetét kezdtem el kémlelni. Szomorú volt, és gondterhelt, amin kicsit meglepődtem.
- Örvendek, Elena!- huppantam le a székre és vártam, hogy a pincér észbe kapjon és kiszolgáljon, eközben pedig még mindig Elena tekintetét kémleletem, hátha így rájövök mi is történhetett vele.
- Minden rendben van?- kérdtem tőle, egy kisebb, de nagyon őszinte mosollyal. Szívesen leszek a lelki szemetese, ha van arra szüksége...
Mikor végre megérkezett a pincért, hátradőltem a székembe és felemeltem a fejemet, hogy végigmérjem a felszolgálót.
- Én csak egy jegeskávét kérek! Te esetleg iszol még valamit?- néztem vissza a lányra. Olyan ismerős nekem, mintha láttam volna már valahol...

Elena & Pati

Álmoskás reggel köszöntött be Mystic Fallsba. Még csak pár napja élek itt a városkában, de eddig semmi kivetnivalót nem találtam benne. A nagyim jelenléte meg még ezt még jobbá teszi, már ha ez lehetséges okozni, hisz számomra tényleg ígéretes hely!
A csendes és nyugodt Mystic Fall tökéletes arra, hogy itt meghúzzam magam a teliholdak ideje alatt. Persze csak ha tudnám, hogy hol van erre lehetőség... hisz még a várost sem láttam, nem hogy az erdőt.... Ezért is gondoltam arra, hogy a mai programnak az a legmegfelelőbb, ha elmegyek és körülszimatolok a városban. Sok órányi sétálás után, miután már a lábam is belesajgott a menetelésbe, a főtérre kitérve megpillantottam egy hangulatos kávézót, amit megfelelőnek véltem arra, hogy pihenőhelyemként szolgáljon. Csak egy probléma van... nincs szabad hely. Mindenesetre ez számomra nem túl nagy nehézség, hisz van nekem szám, amit ki is tudom nyitni, a beszéd érdekében.
A szemeimmel olyan helyeket kémlelek, amiknél jelenleg csak egy ember ül, majd mikor egy hosszú, barna hajú lányra leszek figyelmes, kiszúrom célpontnak és elindulok az asztala felé.
- Szia! A nevem Patricia, de szólíts csak Patinak. Mond csak, szabad ez a hely itt veled szemben?- kérdeztem mosolygósan.