Semmi dolgom nem akadt mára, ezért arra gondoltam, hogy ellátogatok a belvárosban, Mystic Fall szívébe egy kicsit körülnézni és felmérni, a még mindig nagyon, de nagyon ismeretlen várost. Hogy miért ilyen nagyon ismeretlen? Nos, talán csak azért, mert mikor végre már ráveszem magam, hogy körülnézzek, mindig belebotlok valakibe, aki eltereli a figyelmemet Mystic Fallsról.
De a mai nap más lesz, mert ma jöhet bárki, de nem tántorít el a célomtól! Csak pár perce indultam el otthonról, de már a főtéren való szökőkút előtt találom magam. Meglep a gyorsaságom és a céltudatosságom, de ugyanakkor örülök neki, hogy ilyen jól eltaláltam ide, segítség nélkül.  A szökőkút márvány párkányára ülök le, nem érdekel, hogy vizes lesz a ruhám, csak a csillogó, haboktól ellepett víz látványa babonáz meg. Olyannyira, hogy észre sem veszem, hogy valaki a hátam mögé "lopódzik" és nem túl hangosan, de bátorkodó hangnemen a nevemen szólít.
Persze először azt hittem, hogy nem nekem szól, és biztos van a téren egy másik Pati is, de nem! A hang, amit először nehéz beazonosítani, egy ismerős szájából hangzik el.  
- Laura, Szia!- pattanok fel a márványkőről, hogy rendesen is tudjak neki köszönni. Meglep, hogy itt találom, mármint Mystic Fallsban. Ezért is csúszik az arcomra, egy kicsit éretlen, de nagyon boldog mosoly.
- A telihold előtt?! Nem, csak tudod kicsit körülnézek. A telihold még várhat.- súgom neki halkan, nehogy valami erre járó véletlenül meghallja a válaszomat.
Majd még egy kis ideig mosolygok, örülök annak, hogy találkoztam egy ismerőssel, itt a számomra teljesen idegennek mondható városban... de mikor felteszi következő kérdését, hirtelen lefagy az őszinte mosoly az arcomról. Mégis milyen kérdés is ez? De most komolyan... azt hiszem  nem a legmegfelelőbb embernek tette fel... sőt az egyszer  tuti, hogy erre a kérdés megválaszolására én vagyok a legfelelőtlenebb személy!
- Milyen kérdés ez?... nos, persze elfogadtam magam olyannak, amilyen vagyok, de szerintem senki nem szeretne ilyen dolgokat megélni, mint amilyeneket mi élünk meg.- túrtam bele hosszú, fekete hajamba, válaszadásom közben, hogy eltetézzem idegességemet, amit kiváltott kérdésével.