Épp erről beszéltem. Utálom magamat, meg a kis Elena-t, hogy elvette a vámpír mivoltomat. Nem bírom ezt az életet, s el is szoktam tőle. Azt kívánom, bárcsak történne valami a kis fruskával. Tönkre tette az életemet, de minden időmet a bosszúmnak szentelem. Nem fogja csak úgy megúszni. Ostoba voltam, hibáztam. Behívtam egy olyan személyt a lakásomba akit nem kellett volna. De ez még nem azt jelenti, nem hozhatom ki a legjobbat a szituációból. Kell egy vámpír a számomra aki erős és képes megvédeni bárkitől. Patthelyzetben vagyok jelenleg.
-Mit mondhatnék? Csupa meglepetés vagyok... – Cseppet sem tetszett az a felállás, hogy valaki erősebb nálam, s meg sem tudom magamat védeni. Naiv voltam, nem gondolkodtam. Tatia Petrova... Nem éreztem biztonságban magam egy házban vele.
-Hm.. Tatia Petrova, ez a név örök emlék marad, képtelenség elfelejteni. Természetesen tökéletesen emlékszem rád, csak fura élet nagyságban is látni téged. Én jelenleg pedig majd csak a beszélgetés végén tudom eldönteni, hogy örülök-e a találkozásunknak. – Képtelenség volt számomra a jelenléte. Nem szoktam a pletykáknak hinni. Csak az eszemre s a szemeimre szoktam hagyatkozni. Egyelőre nem tudom mihez kezdjek az érzelmeimmel. Ahogyan azzal sem, mit gondoljak Tatia látogatásáról. Egy pillanatra sem mutattam ki ezeket az érzéseket.
– Még is mit szeretnél tőlem? – Érdeklődtem, mert akárhonnan is nézzük érdekelt mit vár tőlem. Jelenlegi helyzetemben nem tehetem meg azt a luxust, hogy ellenszenvesen viselkedem vele. Ahogyan nem támadhatok rá sem. Persze nincs is okom még egyelőre.
– Mint láthatod, már nem vagyok vámpír. Nem hiszem, sok hasznodra lennék így. – Nem vagyok ostoba. Lehet ember lettem, s bele kell jönnöm még egy két dologba, de naiv már nem vagyok. Jobb a közelemben tartani Tatia-t. Mindig úgy véltem, az ellenségeimet a közelemben tartsam emberként Így is fogok tenni. Ha Tatia pedig nem ellenség akkor ez hamar kiderül.
Kezdőlap 
....hamarosan xd ihlet kéne... 
