Már elmúlhatott dél is mikor javában az igazak álmát aludtam. Előző éjjel sokat ittam. Túlzásba vittem, aminek eredményeképpen másnaposan ébredtem fel. Amilyen édesen aludtam, olyan szörnyen éreztem magamat. Felültem az ágyamon, s az első dolgom a fürdő volt, hogy megmossam az arcomat. Rettenetesen fájt a fejem. Régen éreztem ilyet. Gondolataimban sem tudtam volna elképzelni, hogy valaha emberi érzésekkel fogok felébredni. Lassan megfésülködtem, kellet valami formát adjak a hajamnak, ha magamnak nem is idáig. A nappaliban ültem le. A hatalmas tévét bekapcsoltam és valami ostoba műsör ment amit értékelni sem tudtam. Amint kikapcsoltam megszólalt a csengő. Hirtelen álltam fel. A mai nap nem számítottam senkire sem. Mivel egy lélek sincs tisztában azzal ki lakik itt. Lassú léptekkel mentem a bejárati ajtóhoz. Amikor kinyitottam az a fruska állt ott. Ahogy megpillantottam elöntött mindenféle érzelem. Többek között: méreg, düh, fájdalom és veszteség. Igen sokat veszítettem Elena Gilbert miatt. S kárpótolni fog azt garantálom.
-Mit akarsz itt? Látni akarod hova juttattál te ostoba? Koránt sem itt van a vége a mi kis harcunknak. Ha azt hiszed mert ember lettem akkor neked minden könnyebb lesz hát tévedsz. – Egy pillanatra elvesztettem a fejemet, de aztán végig gondoltam mit tanultam abban az években míg vámpír voltam. Ezért is nyugodtam le.
– Ha nem teltél volna be az eddigi gyönyörrel Elena akkor bújj beljebb. – Közöltem magabiztosan. Tönkretette az életemet, s meg kell fizetnie érte. Ez az egy amit nem fog megúszni a r@banc.
Kezdőlap 
A fogadtatás nem volt túl fényes. Bár nem is számítottam rá, hogy az lesz. Egy mosoly kíséretében átléptem a ház küszöbét. Egyből a nappali fele vettem az irányt. 
