Elena Gilbert & Damon Salvatore & Silas

Én úgy hiszem, hogy ideje volt leleplezni magamat, mert ha már mind a kettő rájött, akkor nem éri meg tovább Stefan szerepét játszanom. Már amúgy is untam, szóval.. igen csak jól jött ez a helyzet a számomra! Bevettem a varázslatot, amelyet persze Klausnál is alkalmaztam. Ezzel hitettem el vele, hogy haldoklik, de persze kapott előtte egy karót magába, szóval ő még rosszabb helyzetben volt, mint ezek ketten, de ha már ennyire ezt szerették volna, akkor megkapták ajándéknak, és ennyi.. Damon reakciójára mit sem mondok, csupán hagyom el menni a fülem mellett simán.
Nem sokkal később a varázslatot is beszüntettem, aminek a következtében Elena elém áll, és azt mondja, hogy csak mi ketten intézzük el ezt a dolgot Damon nélkül, viszont engem ez a szövegelése egy kicsit sem hat meg, sőt mi több.. csak haragra gerjeszt.
-Elena tudod nekem úgy az élvezetes, ha előtte látsz valaki olyat meghalni, akit szeretsz.-Mondom gonosz mosollyal az arcomon.-Nem mi ketten intézzük el, hanem mi hárman.. Ti ketten halottak lesztek, míg én majd továbbra is élek.-Vonok vállat könnyedén, majd Damonhöz intézek néhány szót az öccséről.
-Pedig nem hazudok, drága Damon.-Nevettek fel hangosan.-Stefan gyönyörű szép hamuvá égett, és már a darabjai is szétszóródtak, szóval... már össze sem lehet szedni.-Mondom gonoszul. Egyszerűen fokozni akarom a hatást nála. Azt akarom, hogy érezze a kínt, és a szenvedést, amelyet az öccse elvesztése okoz majd a számára. Ameddig halottnak hiszik Stefant addig biztosra vehettem, hogy nem fogják megkeresni, szóval Stefan egy jó pár évezredig el lesz ott.-Majd virágot dobok arra a területre ahol elégettem őt, csak hogy megnyugtassalak erről, szóval emiatt ne legyen bűntudatod, hogy ezt nem tudtad elintézni.-Vonok vállat.
Hirtelen ér meglepetés Damon részéről, hisz vámpírsebességgel termett előttem, és ütögetni kezdett, míg végül egy karóval a mellkasomban kitűzött a falra. Sikerült Elenával kilógnia az ablakon, hisz én ilyen gyorsan nem tudom magamat leszedni. Kihúzom magamból a karót, amelyet elhajítok, aztán véve pár levegőt már nyoma sincs a sebemnek. Ez számomra semmi, hisz én... halhatatlan vagyok! Egy mosollyal az arcomon távozok a Salvatore vendégházból..

Játék Vége Részemről!

// Köszönöm a játékot. Ezt igazán élveztem *________*

Elena Gilbert & Damon Salvatore & Silas

Stefan szerepe már egyszerűen unalmas, és nem vagyok képes tovább őt alakítani, hisz nem hozzám illő viselkedési stílus, de nem tehettek mást, hisz tűrnöm kell, ha tetszik, ha nem. Csendben figyelem az eseményeket, miközben Elena hirtelen közel jön hozzám, és megölel... Hát Istenem mit vétettem ellened? Talán ennyi bűnt követtem el azzal, hogy életre keltem, és megakartam halni? Lassan visszaölelem, aztán elengedem őt, amikor ő is megteszi ezt. Majd hagyom, hogy hátra húzódjon Damon-höz. A kérdésére nem felelek, csak csupán hagyom el menni a fülem mellett. Damonre koncentrálok inkább, aki jelen esetben már tudhatja azt, hogy ki vagyok. Érzem... egyszerűen tudom, hogy valamire készül.
Nem sokára meg is jön a várva várt eredmény... A pohárt, amibe a whiskyt öntötte 'nekem' hirtelen a fejemhez vágja, aminek a következtében egy-két percre kiüt, de aztán észhez térve Elena elé suhanok, és ravasz mosolyt villantok.
-Innen nem megy senki sehová!-Ordítom ingerülten, miközben egyszerre mindkettőnek fájdalmat okozok. Még hozzá olyan fájdalmat, hogy azt érezzék, hogy a halál szélén vannak.-Klaus mesélte nektek, hogy mivel leptem meg őt? Pontosan ezzel... olyan fájdalmat okoztam számára, hogy azt hitte haldokol, és most ti is ezt fogjátok átélni..-Nevettek fel gonoszan. Mindkettőt térdre kényszerítem egy varázslattal, aztán csak fokozom a fájdalmukat, hogy érezzék azt.
-A te hibád minden... te nyomorult hasonmás!-Ordítok, aztán felpofozom.-Te miattad ment el a gyógyírem! Te használtad el arra a nyamvadt ribancra..-Pillantok rá idegesen.-Te pedig Damon... rossz fát tettél ezzel a tetteddel a tűzre. Ja, és hogy tudd... Stefan halott! Hamuvá égettem őt, aztán pedig szét szórtam mindenhol.. ajánlom jól szedegesd össze a darabjait amíg még tudod. Oh de hogy is tudod, hisz.. most meghalsz majd, szóval.. örülj, hisz követhetted őt!-Nevettek.
-Lelepleződtem. Felfedtettek, és éppen ezért a tervem felgyorsult.. Mind a kettőtökre halál vár!-Kissé csökkentem a fájdalom hatását a számukra, de még mindig úgy érzik, hogy haldokolnak..

Elena Gilbert & Damon Salvatore & Silas // Stefan szerepében //

Nem tetszett nekem ez az egész dolog, hisz Damon olyan sejtelmes volt, mintha tudná, hogy ki vagyok, de másrészről meg még sem.. Egyenlőre csak várni tudok ezzel a dologgal kapcsolatban, és majd meglátom, hogy Damon rájött-e a dologra , avagy sem. Addig is viszont játszom Stefant, mintha én lennék ő, és nem pedig Silasként állnék itt előttük. Kissé nehéz ez a szerep, de a tervem érdekében ki kell bírnom az eljátszását, és minden tőlem telhetőt megfogok tenni, hogy ne jöjjenek rá, ha meg mégis, akkor felgyorsul a terv, és azonnal végzek a kis hasonmással, és ennyi..
-Köszi, hogy ennyivel legalább megtisztelsz.-Válaszolom a szavára, miszerint jogom az nekem is van. Végül is ha azt nézem, akkor nincs jogom, mert Stefan él itt, de ez most kit zavar? Stefant játszom, és amúgy is ott vagyok ahol csak akarok lenni, nem de?
-Szóval még van kérdésed felém? Rendben, hallgatlak, Damon.-Nézek a bátyámra… Damonre, mert nekem ő nem a bátyám! Elenára már-már nem is figyelek.-A terv szerint elrejtettem egy olyan helyre ahol senki sem találhatja meg. Elhihetted, hogy nem fog feléledni.-Mondom egy mosollyal az arcomon.-Valahol mélyen megtalálod, de már úgy sem számít, hogy hol van, nem?-Vonom fel kérdőn a szemöldökömet.
-Persze jöhet.-Vonok vállat egyszerűen, miközben közelebb lépek feléjük.-Meséljetek.. ti jól el voltatok?-Teszem fel a kérdést, csak úgy, hisz valamilyen témán csak el kell indulnom..

Elena Gilbert & Damon Salvatore & Silas // Stefan szerepében //

Stefan szerepéhez igazodni nagyon nehéz, de meg kell tanulnom idomulnom hozzá, hisz ha nem teszek így, akkor könnyedén lebukhattok mindenki előtt, és az nem lenne jó egyáltalán, hisz tervem van, amit szeretnék megvalósítani.. Voltaképpen azért jöttem a Salvatore Vendégházba most, hogy megkezdjem a lassú tervem kibontását, amely eléggé bonyolult, sőt hosszadalmas feladat, de megteszem, hisz a célomért bármire képes vagyok, és ha ehhez Stefan szerepét kell felöltenem, akkor hát legyen. Leginkább itt Damontől tartok, hisz mégis csak ő ismeri a legjobban Stefant, hisz együtt nőttek fel, sőt együtt voltak hosszú évekig, ezért nehéz lesz őt átvernem, de mindent megteszek azért, hogy sikerüljön, ha meg netán nem jönne össze, akkor a tervemet felgyorsítom. Végzek Damonnel, aztán meg Elenával.. ennyire egyszerű a dolog, és még töprengenem sem kellesz sokáig az egészen, én úgy hiszem.
Stefanként próbálok viselkedni előttük, amit Elena el is hisz, mert a szemeiben ezt látom, de Damonnél, mintha nem lenne ez. Olyan, mintha ő nem hinné el, hanem teljességgel kétségbe vonná eztet, és kételkedne Stefan jelenlétében. Okos srác azt meg kell hagyni, de ha le leplezz, vagy bármit próbál tenni ellenem, én esküszöm, hogy kinyírom Elena szeme láttára, aztán pedig vele végzek. Egyenlőre úgy csinálok, hogy Stefan vagyok, aztán meglátjuk majd, hogy mi lesz, vagy mi nem.
-Elena.. Damon..-Mondom először Elenára, aztán pedig Damonre nézve amolyan köszönésként, hisz meg kell adni a tiszteletet feléjük Stefan már csak valami ilyesmi.. udvarias, jó fiú, nyúldiétás.. stb.-Damon, mintha nem tudnád jól, hogy minek jöttem vissza.-Nézek komolyan rá, miközben válaszolok az első feltett kérdésére.-Nekem is annyi jogom van itt lenni, mint neked, vagy Elenának, ha meg érdekel, akkor azért jöttem vissza, mert látni akartam Carolinet, és a többieket mielőtt egy jó pár évtizedre lelépek.-Vonok vállat egyszerűen. Damon, Damon.. Csak reménykedem, hogy nem jössz rá a dologra, mert ha igen, és még el is árulsz, akkor csúnyán megbánod a dolgot.
-Chigacoban voltam Lexivel egy darabig. Ebben a pár hónapban szórakoztunk, buliztunk, és élveztük az életet, amit úgy látom, hogy ti is megtetettek.-Célzok ezalatt a kezükre, ahogy azt fogják. Felveszek egy olyasfajta álarcot, mintha ez nekem belül fájna.. pedig nem, sőt megölni akarom azt a nyomorult hasonmást!
-Ennyi volt a kérdésed, drága bátyám, vagy esetleg vezessek listát, hogy mikortól meddig mit csináltam?-Vonom fel kérdőn a szemöldökömet, miközben rákérdezek a dologra, aztán pedig várom a fejleményeket.

Elena Gilbert & Damon Salvatore & Silas // Stefan szerepében //

Kezdett idegesíteni Caroline társasága, sőt egyszerűen nyomasztó volt, hisz én nem szoktam hozzá ahhoz az élethez, amihez Stefan. Gondoltam, hogy nehéz helyzetbe leszek, na de hogy ennyire.. Legszívesebben fejbe lőttem volna magam, hogy ne kelljen beszélgetnem vele, de persze tűrnöm kellett, hisz most nem Silasként tűnök fel, hanem Stefanként, ezért is megyek rögtön a Salvatore ház felé, hogy mielőbb odaérhessek, és beszélgethessek Damonnel, vagy a drága gyógyír elhasználóval... Elenával!
Lépteim gyorsak, hisz mielőbb kiakarok érni az erdőből. Ideges lettem ettől a sok érzelgősditől, sőt már úgy éreztem magam, mintha egy moziba ülnék, és nyálas vígjátékot, vagy szerelmes filmet néznék.. de végre vége van ennek a nyálcsorgató jelenetnek is, de hogy még miket mondott Care... Sok időt velem tölteni? Hát uram irgalmazz! Ments meg ez elől, kérlek! Bár nem mintha hívő lennék, de jelenleg muszáj voltam ezt végig gondolni, aztán pedig ezt mondani gondolatban, hisz már ki vagyok. Nem sokára megérkezem a Salvatore Vendégházhoz, ami előtt megállok, és veszek egy mély levegőt, hogy megnyugodjak, és miután ez sikerült, akkor belépek az ajtón, amelyet becsukok magam mögött. Hallom, hogy vannak fent, vagyis Damon itthon van, meg ha jól sejtem, akkor Elena is! Végre megkezdhettem kidolgozni a tervemet vele kapcsolatosan, hisz már igazán megérdemelné azt, ami jár neki.
Gyors léptekkel megyek fel ahonnan hallom a mozgolódást, de az ajtó előtt ledermedek, mintha Stefan lennék úgy teszek. Lassan lenyomom a kilincset, aztán benyitok, és beljebb sétálok lassan, aztán mikor beértem körbe pillantok a díszes társaságon. Leginkább Elenán akad meg a tekintettem, akire már azonnal rátámadnék, de nem tehettem, hisz Stefant játszom, és nem magamat. Teszek előrébb feléjük egy bártortalan lépést, aztán lehajtott fejjel beszélni kezdek.
-Sziasztok! Hazatértem.-Vonom meg ama egyszerűséggel a vállamat, miközben felpillantok először Damonre, aztán Elenára, és felváltva nézek rájuk.

*kijavítottam neked a plottot mert benne maradt egy table ami kicsit megártott az oldal CSSének <3*

Damon & Elena

Egyetem... Borzasztó...Beköltözés... úgy néztem rá, mintha ufó lenne. Tudom, hogy nem akarja, hogy egyetemre menjek, de muszáj mennem. Csak így érezhetem magam újra emberként. Nem is sejti mennyi dologról mondtam le ezért.. kellett lemondanom. Vámpír vagyok az istenért! Lehet ilyen idősen még nem, de később mindenképpen szerettem volna gyermekeket. Szeretem a gyerekeket. Én csak... ember akarok lenni. De ezt nem mondhatom el neki. Nem szabad. Fölösleges lenne is, hiszen már nem változtathatok magamon. A gyógyírt különben is feláldoztam Katherinért. Ő neki sokkal nagyobb szüksége volt rá. Igaza van, még ha kissé durva modorral is közölte. Azért az arcomat nem kellett volna egy forró csőhöz nyomnia. Sokkal jobban megérdemli, mint én. A gyerek témáról pedig már rég lemondtam, hiszen még emberként sem szülhetnék. Túl nagy veszélynek lenne kitéve. Én... nem bírnám elviselni, hogy ilyen körülmények között nőjön fel bárki is. Megráztam a fejemet. - Ezt már ezerszer átrágtuk Damon! - akadtam ki és félretoltam az ölemből a tálcát. Valamiért elment az étvágyam. Ó igen! A gyerekességétől. - Gyere velem... Akkor nem kell mellőznöd az esti szexet. - kacsintottam rá, mintha csak a gondolataiból olvastam volna ki. - Gondolom másért nem is hiányoznék. - sóhajtottam egyet, majd kipattantam az ágyból és a szekrényhez léptem. A szemeimet csak forgattam arra amit mond és elmosolyodtam. Annyira gyerekes, de úgy szeretem. Talán ez a legvonzóbb része, vagyis mindent imádok benne. Gyorsan magamra kaptam egy felsőt és egy farmert, majd reagáltam Damon szavaira. De hirtelen vér illata csapta meg az orromat. Tekintetem egyből odaugrik a tasakra. Az alsó ajkamba harapok izgatottan. Az arca közelít az enyémhez. - Nem is tudom... - leheltem az ajkaira csábosan, majd hirtelen fellángolásból a zacskóért nyúltam mohón. Ha azt hiszi friss vámpírként kibírom ahogy lengeti az orrom előtt a kaját, akkor nagyon téved. Kikaptam a kezéből és jó nagyot kortyoltam belé. - Gyere velem... Nincs messze... New Orleans... Miért nem akarsz jönni? - néztem fel rá és mikor végeztem leraktam a polcra a zacskót. Ujjaimat az övébe kulcsoltam. - Miért akarsz itt maradni... - néztem egyenesen a szemébe. Az a tekintet.