KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Welcome Bloodsuckers...
 

Megosztás
 

 ł Stefan Salvatore

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 

Elena Gilbert
Elena Gilbert
Vampire

More Details of me
Csatlakozás : 2013. Aug. 29.
Reagok : 192
Kor : 30
City : Mystic Falls
Munka : Egyetemista •
Humor : Jeles •
Diaries RPG
♚ ♚ ♚

TémanyitásTárgy: Re: ł Stefan Salvatore   ł Stefan Salvatore EmptyHétf. Szept. 02, 2013 1:21 am

Elfogadva!


Azért mert..
ELFOGADVA! Nagyon tetszett az egész lapod. A képektől olvadok és teljes joggal mondhatom, hogy megérdemled stefant. Üdv a csapatban, foglalj avatart és ugye be vagy zárva a vaskoporsóba. Úgy játszottuk Damonnal, hogy hónapok óta nem láttunk, de természetesen bármikor kiszabadulhatsz és előbukkanhatsz, csak tudd hogy pár hónapig azért poshadtál ott a tóban. Smile Sok sikert és jó szórakozást!^^
Vissza az elejére Go down

Stefan Salvatore
Stefan Salvatore
Vampire

More Details of me
Csatlakozás : 2013. Aug. 31.
Reagok : 43
Kor : 177
City : ł A tó fenekén.. valahol mélyen lent..
Munka : ł Élvezni a vizet?!
Diaries RPG
♚ ♚ ♚

TémanyitásTárgy: ł Stefan Salvatore   ł Stefan Salvatore EmptyVas. Szept. 01, 2013 2:11 am

Stefan ♚ Salvatore

Belső;
Alapjából véve egy kedves, normális, és rendes srác vagyok, aki szívesen segít másoknak, de legfőbb képpen a barátainak. Emberi jellemzőim vannak, - ami a mai legtöbb vámpírnak nincsen, - és ez viszont néha hátul ütő a számomra, hisz így eléggé sebezhetővé válok. Szeretett, szerelem, boldogság.. mind-mind igen jó emberi érzelem, viszont vannak rosszabbak is, mint a fájdalom, a kín, és a bűntudat.. Engem ez mind jellemez, hisz két énem van, ha úgy veszem. Van egy jó oldalam, amely csak akkor jellemez, amikor állati véren élek, míg ha emberi vérre térek át, akkor egy igazi szörnyeteggé válok, aki nem törődik másokkal, akit nem érdekel senki, és aki élvezi a hatalmát gyakorolni az emberek felett.. Az áldozataim nem maradnak életben, én pedig a kezdetek kezdetén majd beleőrülök a bűntudatba, de aztán az idő telésével szépen elfelejtek minden érzelmet, és egy érzéstelen tuskóvá válok. Jelenleg, inkább a normálisabb vagyok, bár ki tudja meddig, hisz a végtelenségig, csak nem húzhatom a dolgot..
Muszáj lesz megtanulnom uralkodni magamon, ha emberi vért fogyasztok, mert ha nem próbálkozom, akkor örökre a rabja leszek, és én azt nem szeretném.. Nem akarok egy gyenge áldozati célpont lenni, akit bárki simán legyőzhet, csak azért mert nem képes emberi vérrel táplálkozni.
Jelenleg egy tó fenekén "szundikálok", szóval.. nem hiszem, hogy szükségem lenne bármiféle vérre is, ezért egyenlőre élvezem a vizet, és ezt a remek nyaralást iit lent..

Külső;
Sötétbarna színű hajjal és zöld színű szemekkel rendelkezem. Nem vagyok magas, de azért alacsony sem, ezért közép tájba sorolnám magam a magasságomat illetőleg. A sok edzés miatt kigyúrt vagyok, amit még régebben űztem hobbiszerűen, de mostanában nem nagyon foglalkozok vele. Öltözködésem változatos, hisz sosem ragadok le egy fajta ruhánál, s mindig alkalmazkodom a kor divatjához. Szeretem a fekete színt és nem is tagadom, de azért mégsem vagyok abban mindig.. A laza cuccokat mindig előnyben részesítem, ezért egy nadrág és egy póló változat jellemző rám, s esetleg még egy dzsekit szoktam felvenni magamra. Az ujjamon egy gyűrű található, ami megvéd a naptól vagyis jobban mondva nem égek meg a napon. Ezt a gyűrűt még annak idején Emily készítette nekem és Damonek is névre szólóan, ezért van egy olyan közös dolgunk amivel legalább kapcsolódunk egymáshoz valamelyest..

Név:Stefan Salvatore.
Születés:Mystic Falls, 1847. Szeptember 29.
kor:165.
Faj:Vámpír.
Jellem:"A Jó Fiú.." :D


Tehát...
~2. Évad Közepe Körül..~

A naplóm lapjait lapozgatom, miközben elolvasom a benne leírt dolgokat, vagy érzelmeket, amelyek ugyan tükrözik a valósságot, de ezekről nem lennék képes csak úgy beszélni.. Igen, és most jön az a tény, amelyben bevallom azt őszintén, hogy ezeket a dolgokat senkinek sem említem egy szóval sem. Amit érzek, amit átélek, vagy amit csak kigondolok azt mások nem tudják; nem látják, s ez így van rendjén - legalább is szerintem. Az érzelmeim, a gondolataim, és az átélt események, amelyeket megélek napról napra, azokat jobban szeretem magamnak megtartani. Jobb, ha mások nem tudják, s jobb az, ha nekem lehet titkom, amelyet más nem tud rólam. Hisz mindenkinek van titka, akkor nekem miért ne lehetne? Ugyan nem életbe vágóan fontos dolgot titkolok el, hanem csak azt, amit gondolok, és érzek.. Őszintének kellene lennem, és ez azzal járna, hogy fel kéne valaki előtt tárnom mindazt, amit most el titkolok mindenki elől. Sóhajtok, és becsapom a naplót magam előtt, miközben előveszem azt, amelyben van még hely bőven, és gyorsan odalapozok az üres lapok valamelyikéhez. Előveszek egy tollat, majd a naplóm felé tartom azt, és végül írni kezdek..;

"Az életem megváltozott teljesen, s ebben a változásban van jó, és egyaránt rossz is.. Jónak számítható az, hogy újra szerelmes lettem egy csodálatos nőbe, de mégsem felhőtlen a kapcsolatunk. Hol együtt vagyunk boldogan, hol pedig bonyodalmakba ütközünk. Néha már nem értem mindezt, s nem tudom mire vélni, hogy miért kell mindig ennek a kapcsolatnak megélnie valamilyen megpróbáltatást. Örömmel töltene el, ha nem mennénk ily sok mindenen keresztül. Öröm lenne, ha nem kéne ennyi fájdalmat, csalódást, és kínt megélni egymást követően. De ez megint csak egy ábránd, ugye? S ez az ábránd nem lesz valós, csak egy távoli kép marad, mely ugyan lebeg a szemem előtt, de nem válik valóra. A kapcsolati ingadozás, az átélt események, a sok fájdalom, és merő szenvedés szinte megszünteti bennem azt, hogy remélni merjek.. Reménykedem, de mégis mi haszna van, ha mindig történik valami? Ha mindig közbe lép egy esemény? Ha folyton, csak váratlan meglepetéssekkel kell szembe nézni?"

Tollammal vésem bele a könyvféleségbe a szavakat, amelyeket gondolok, és egyaránt érzek is. Még a gondolataim is e körül járnak, és úgy érzem eggyé válok azzal, amit leírok a lapra. Valóssággal élem át, miközben legbelül érzések keletkeznek bennem ezzel kapcsolatosan. Eleinte fájdalmas kín tölt el, majd egy másfajta érzés kerít a hatalmába, amely a boldogság, és a fájdalom egyvelege.. Nem mondhatom azt, hogy kellemes mindezt megélnem, de ha őszinte akarok lenni, akkor sokszor ezt éltem át az eddigi életem folyamán. A fájdalmat, amely olyan kínzó tud lenni, és olyan ürességet bír okozni, amelyet alig lehet elviselni.. Egyedül érzem magam, pedig egyáltalán sem vagyok egyedül, hisz él a bátyám, van egy csodálatos barátnőm, és barátaim is vannak bőven. Akkor mégis miért érzem magam oly magányosan? Újból írni kezdek, és beszüntettem a nyugtalan gondolataimat..;

"Úgy veszem észre, hogy a múltam mindig az életem részévé válik, és akármit is akarok tenni ellene az nem fog sikerülni..
Katherine.. Ez a nő az, akit mindennél jobban gyűlölök, hisz annak idején játszadozott a bátyámmal, és velem is, sőt neki köszönhető az, hogy a bátyámmal való viszonyom megromlott teljes mértékben. Bár részben az én hibám is az egész, és nem csak Katheriné.. Talán az én hibám az, hogy most nem vagyunk olyan jóba, mint régen. Sőt kifejezetten az én hibám az egész! De most, hogy visszatérjek Kathre ezért elmondom azt, hogy őt már nagyon régóta nem szeretem, hanem csak megvettem, és gyűlölöm teljes szívemből, hisz átvert, kihasznált, és hülyének nézett.. Egykoron szeretem, és bármit megadtam volna azért, hogy vele legyek, de most már nem.. Most már minden megváltozott azóta!
Elena.. Ő az, akit a legjobban szeretek e földön. Katherine-nek teljesen az ellentéte.. Sokkal másabb, és épp ez az, ami vonz benne. Már az első pillanatban megfogott teljességgel, amikor megláttam őt. Az első találkozásnál, az első közös beszélgetésnél.. Egyszerűen szavakba sem tudnám önteni, hogy mit érzek iránta. Ezt csak érezni tudom.. S azt érzem, hogy Szeretem; Mindennél jobban szeretem őt, és nekem senki más sem kell rajta kívül, hisz ő jelenti számomra az életet..!"


Bezárom magam előtt a naplót, majd félre teszem a másikkal együtt, amelyet még nem rég olvasgattam. Kezeimet az asztalra teszem, majd ráhajtom fejem, és csendesen a gondolataimba merülök, miközben úgy érzem most semmi sem zavarhat meg, és épp emiatt lehettek végre nyugodt teljességgel..

~Egy Emlékezős Jelenet..~

"Bűntudat, fájdalom, és élvezet.. Ez a három érzés keletkezik bennem, ha emberi vért iszom. Ezek az érzések tesznek azzá, aki akkor vagyok, és úgyszintén ezek is tesznek tönkre..
Az emberi vér elveszi a józan eszem, a normális ésszerű gondolkozásom, és minden ami addig fontos volt számomra az hirtelen semmivé válik. Olyankor nem gondolkozom, nem töprengem, és főleg nem törődök a következményekkel. Akkor minden könnyűnek tűnőbb, elfogadhatóbb, és reálisabb. Hirtelen meggondolásból cselekszem, nem fontolom meg a döntéseimet, csak is kizárólag az adandó alkalommal élek, ami akkor megadatik számomra. Nincs ember, vagy vámpír, aki az utamba állhatna.. Az emberek olyankor haszontalanok, és mindösszesen csak arra szolgálnak, hogy a vérüket vegyem el. Ennél sohasem lesznek többek, hisz csak erre való az életük - , a létezésük..
Makaccsá válok, kíméletlenné, és egy kegyetlen, mégis gonosz gyilkossá. Azonnal véghez viszem azt, amit akarok! Nem ellenállok a vérnek, és ezáltal a kísértésnek sem! Az emberi vér egy szóval megbabonáz, és olyan hatással van rám, hogy egyszerűen képtelen vagyok ellenállni.."


Egy tollal a kezemben írom a naplómba a feltett tényt, amely igaznak vélt. Érzem pontosan mindazt, amit leírok, és nem csak holmi sekélyen, hanem igen erősen. Ez az énem egy szörnyeteg - vadállat - , aki nem törődik olyankor semmivel, sőt senkivel sem.. Ilyenkor csak saját magam érdekel, és legfőképpen a vér. Próbálom feleleveníteni, hogy ez az egész mégis mit vált ki belőlem, hisz ezáltal hátha rájövők arra, hogy hogyan tudnám megfékezni. Egyszerűen muszáj rájönnöm a nyitjára, hogy hogyan akadályozhatom meg ezt az énemet, hisz lehetetlenségnek vélem azt, hogy ne tudjam meg. Szükségességét érzem annak, hogy ezt megtanuljam, és elsajátítsam, de egy kérdés felmerül; Hogyan? Bár tudnám rá a választ, bár tudnám a megfejtést, hisz akkor legalább lenne miről elindulnom.

"Ha állati véren élek, akkor egy rendes srác vagyok, akinek vannak érzelmei, akinek van embersége, és aki lehet valaki. Egy jobb életre vágyom, amely normális jövőt kínál, de ez a folytonos félelem nem engedi..
Igen félek, és nem is akármitől, hanem attól, hogy egy nap majd nem leszek képes tovább megálljt parancsolni magamnak, s akkor majd elszabadul a kegyetlen énem, amely mindig is kísértett az évek folyamán - , során. A múlt folytonosan szerepet játszik az életemben, hisz mindig emlékszem rá, s nem lehet csak úgy kitörölni egyik pillanatról a másikra. Mindig velem van, ha akarom, ha nem.."


Hirtelen csapom be magam előtt a naplót, és a tollat az asztalomra dobom egy laza kész mozdulattal. Elegem van a szörnyű múltamból, a régi jellememből, az emlékekből, és minden ehhez kapcsolódó dologból.. Nem tudom, hogy hogyan, de végül úgy is rájövők a titkára ennek az egésznek, és akkor végre tudok majd megálljt parancsolni önmagamnak.
Azonnal felállok a székről, majd az ágyról felkapva a dzsekimet hagyom el a Salvatore házat, és indulok neki az erdős résznek. Muszáj gondolkoznom, és így is fogok tenni!


Vissza az elejére Go down
1 / 1 oldal
 

ł Stefan Salvatore

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
diariesrpg :: Karakteralkotás :: Karakteralkotás :: Elfogadott Karakterlapok-