Azért mert..

Kedves és közvetlen lány vagyok, aki imád mosolyogni. Nagyon nyitott személyiségemnek köszönhetően könnyen szerzek barátokat, de persze csak olyanokat, akik elnézik nekem a modoromat, amin, khm.. nos van mit csiszolni. Forró fejű volnék a vérfarkasgéneknek köszönhetően, amit sokszor nem szeretek magamba, de persze néha ennek is megvan a maga előnye. Könnyen visszavágok, ha valaki/ valakik sértegetnek, ha meg elgurul a gyógyszerem... nos akkor nincs menekvés, mert rúgok, ütök és pofozok ha kell, nem kímélve sem nőket, sem férfiakat. Egy igazi lázadó jellem vagyok.
A kedvenc időtöltésem a labdarúgás, de mivel a hazámban nem volt női csapat, ezért a fiúkkal rúgtam a bőrt, de így is nagyon élvezetes volt a játék. Talán innen ered a túlzott keménységem!
Kinézetem: Hosszú fekete hajam van, amit kiengedve hordok, általában egyenesen, de mikor fellépésem van, akkor mindig begöndörítem hajsütővassal. A testem nagyon nőies, idomjaim is megfelelőek, emiatt sosem panaszkodtam. A szemeim sötétbarnák, amik remekül passzolnak a, körülbelül ugyanolyan színű ívelt szemöldökömhöz. Így, a kettő felépítése, enyhén bambi szerű hatást ébreszt, mikor rám nézel. Az öltözködésem elég érdekes, amolyan cowboy szerű, mivel sokszor viselek kalapot, mikor épp nem a focimezben tündöklök. Kiegészítőket nem használok, pont úgy mint sminket sem.

Név:Patricia Mellory
Születés:1992. 06. 15/ Államok
kor:21
Faj:ember (vérfarkas átokkal)
Jellem:Vonzó, vagány és lázadó, ám megvan a gyengéd oldala is, és szokott álmodozni is. + Kiskora óta lenyűgözi a foci! :D

Tehát...

Forró nyári nap volt! Igen, már ez is... de tudtuk, hogy mire vállalkozunk, ha követjük apát Mexikóba. Nekem személy szerint semmi kedvem nem volt idetolni a képemet, de anyám, azt mondta, ha kicsit is fontos nekem az apám és a munkája, akkor jövök.
- Patricia, azonnal gyere ki, mert neked is meg kell ismerned a szomszédokat!- hallottam anyám idegeskedőstől remegő hangját. Utáltam, mikor irányítani akart, de hát még be nem töltöm a tizennyolcadik életévemet muszáj azt tennem amit mond, legalábbis erről én így vélekedek. Szép lassan felálltam a kényelmes helyemről, majd a tükör elé léptem, hogy megnézzem alkalmas-e az öltözetem arra, hogy bemutatkozzak a szomszédéknak.
- Remek!- széles mosollyal díjaztam a rajtam lévő ruha együttest, ami egy mezből és egy kis sportnadrágból állt. Majd anyám kérésére lerohantam az elemről és meg nem  álltam, míg ki nem értem a kertbe, ahol egy nagy puccos társaság fogadott.
- Jó estét!- intettem a kezemmel és már meg is bántam, hogy nem vettem fel valami "elegánsabbat", hisz akikkel szembetaláltam magam, nos... nagyon előkelőek voltak. A társaság egy nőből és két férfiből állt. Sőt, ha jobban megnézem, akkor egy házaspárból is a fiúkból, aki talán csak 3, vagy 4 évvel lehet nálam idősebb. A házaspárral kezet fogtam, majd mikor a fiúhoz értem, nem bírtam ellenállni.. rá kellett kérdeznem, hogy miért vág ilyen furcsa képet. - Mi van?! Nem szereted a focit?- teszem fel kicsit ingerülten a kérdést, mert a játék a szívem egyik pici csücske. - Nem, nem. Csak tudod furcsa egy ilyen csinos lányt,  mezben látni.- valami érdekes mosoly jelenik meg az arcán, amit nem tudok hova helyezni. Most hízelegni akar? Csak mert engem nagyon nem hat meg! - Patricia!- nyújtom a kezem egy ravasz mosoly keretében, amivel csak azt akarom a tudtára adni, hogy nem hatott meg a kísérlete. Mikor úgy vélem, hogy sikerült, hátrébb lépek egy kicsit, hogy újra együtt lássam a kis családot. - És mond csak Patricia, sokáig leszel itt, Mexikóba?- ismét egy furcsa féloldalas mosoly, ami még mindig érthetetlen számomra... De nem húzom sokáig az időt, válaszolok a kérdésére, miközben próbálom nevetésem visszatartani. Nagy és kemény fába vágja a fejészéjét ha engem akar becserkészni.
- Csak 1 hónapig leszek itt, utána Mystic Falls-ba megyek, a nagymamához. Ott fejezem be a sulit és ott is maradok vele. Szóval a szerencsém van nem látlak többet.- viccelődtem egy kicsit, de a tudatalattimba nagyon is komolyan gondoltam az egészet, mert valami furcsa dolog fogott el mikor kezet ráztam vele. Valami rémisztő!
- Na de Patricia!- anyám rögtön reagált is a kis "tréfámra", szúrós szemekkel, amivel elérte, hogy letörölje a mosolyt az arcomról. De hát mi mást mondhattam volna, ha ez az igazság? Ami a szívemen az a számom is!