Amikor megpillantottam őt egyszerűen örültem neki. Tudtam, Elijah az aki nem lenne képes engem bántani. Óvatlan voltam. Egy valamivel nem számoltam. Már ember vagyok, s nem vámpír. Többször uralkodnak az érzéseim felettem, mint szeretném. Bármennyire is próbálom gátolni ezeket az érzéseket nem megy. Már emberként megtanultam, miként titkoljam el a meglévő érzelmeimet. Vámpírként ezzel nem volt gondom szerencsére. Amikor Elijah elmondta mit gondol rólam az nagyon fájt. Magam is össze vagyok zavarodva. Rengeteg gondolat rejlik most bennem. Szívem zakatol mikor vele vagyok, emellett rengeteg megmagyarázhatatlan dolgot érzek legbelül. Gyűlölöm, hogy ember vagyok, mert így nem tudom megvédeni magamat, s nem egy ember vagy természetfeletti lény fog legyőzni. Hanem így az érzelmeim csapdájába eshetek egy meggondolatlan pillanatban. Ránéztem, de nem kell ahhoz vámpírnak lennem, hogy lássam mennyire megbántottam a lelkét. Igen, beletapostam a világába, akarva akaratlanul is. Eddig észre sem vettem mennyire bántja őt, ha kihasználom. Nem állt szándékomban ezt tenni vele. Rossz volt látni ahogyan szenved amiatt, mert kihasználtam.
– Ez igaz. A szép szavakat használtam, jól tudtam be fogsz nekik dőlni. Viszont mielőtt elítélsz örökre engem. hallgass meg. Most megvetsz, ki nem állhatsz, de ne taszíts el magadtól. – Kérlelő hangot ütöttem meg vele szemben. Nem akartam elveszíteni őt. Bármennyire is hihetetlen, de Katherine Pierce egy olyan személytől nem akar eltávolodni, mint Elijah Mikaelson. Egyszerűen képtelen voltam más szavakra még...Amikor úgy éreztem teljesen lemondott rólam elhatároztam magamban egy dolgot. Vissza akarom kapni őt. Nem hagyhatom elmenni. Bármi áron visszahozom az egykori Katerina-t.
– Ez nem igaz... Te nem csak egy név voltál. Nincs semmilyen lista sem. Fontos része voltál az életemnek, s még most is. – Semmi esélyem arra, hogy megbocsásson nekem. Sokat ártottam neki. Nem tettem semmit annak érdekében, miszerint meglássa azt személyt akit megszeretett: Katerina Petrova-t. Egy édes, boldog, szerethető, jó lelkű lányt szeretett egykor, és eltökélt szándékom megmutatni ezt lányt. Ránéztem ártatlanul, mint egykor. Hirtelen megfogtam a kezét.
-Igaz volt, te is tudod. Bennem van az a lány aki egykor volt. Túl sok minden történt, eltemettem őt, de itt van. Hinned kell nekem, kérlek. – Mondhatni könyörögve szólaltam meg.
– Tudom, nehéz hinned azok után amit tettem. Adj egy esélyt, hogy bebizonyítsam neked még legbelül ott van az édes Katerina Petrova! – Kis idő elteltével elengedtem a kezeit. Nem tudok ennél többet tenni.

Rengeteg érzelem kavargott bennem. Fogalmam sem volt, mihez kezdjek ezekkel az érzésekkel. Mikor még ember voltam, volt rá alkalom, amikor azt kívántam, bárcsak ember lehetnék újra. Most pedig legszívesebben sikoltanék ettől a helyzettől. Nem akarok az lenni ami most vagyok. Az ostoba Elena rossz vámpírnál használta a gyógyírt. Így akármikor megtámadhatnak, megölhetnek. Nem érzem biztonságban magamat. Valamit tennem kell ez ügyben. Kell számomra egy védő vámpír. Semmi esetre sem hagyhatom, hogy bárki megtámadjon. Egy óvatlan pillanatban az asztalok felé pillantottam. Ennek következtében észrevettem azt a személyt akihez különös érzelmek fűztek. Ez férfi nem más, mint Elijah Mikaelson. Legutoljára a lelkébe tapostam ismételten. Akármilyen nehéz is volt beismernem magamnak, fájt, hogy játszottam vele. Immáron közel áll a szívemhez. Bár jelenleg össze vagyok zavarodva, s azt sem tudom hol áll a fejem. Megittam az utolsó kortyot is a poharamból, majd Elijah felé vettem az irányt. Egymás elé tettem a kecses lábaimat, majd úgy vonultam felé végig. Nem adtam sosem fel, és most sem fogom. Valami érzés húz felé, s tudni akarom, hogy mi. Oldalra billentettem a fejem, majd bedőltem és aranyosan rápillantottam. A természetem kicsit sem változott. A tenyeremet az asztalra helyeztem. Ujjaim csak egy pillanatra értek az övéhez. Majd egy milliméterrel arrébb helyeztem őket. Végül kacéran pislogtam rá, végül leültem vele szemben.
- Remélem nem zavartalak meg nagyon Elijah. – A legangyalibb mosolyomat vettem elő a számára. Régen szerelmes volt belém. Én akkor kihasználtam, hogy kijátsszam Klaus-t. Majd néhány héttel ezelőtt is ezt tettem. Bár nem vallottam be neki, de számomra ez nem csak játék volt.

Elijah & Katherine

Az életem szinte darabokra tört azzal, hogy a kis nyavalyás Gilbert lány lenyomta a torkomon a gyógyírt. Szívem szerint kioltottam volna az életét. Ebben az esetben nem tudom, mit tehetnék. Vegyes érzelmek kavarogtak bennem. Egyet tudtam biztos, hogy teljes szívemből megvetem őt. Emberré változtam, mint egykor voltam. Újra kell építenem az életemet. Már egy hete élem egy normális lány életét. Ki sem mozdultam a lakásomból, sőt még a szobámból sem. Át kellett gondolnom mit hogyan tegyek meg. Össze voltam zavarodva, eddig vámpírként éltem, most pedig a hasonmásom miatt újra élhetem egykori életemet. Képtelen vagyok ehhez hozzá szokni. Le kellett valahogy vezessem a bennem rejlő indulatokat. Első utam pedig a Grill lesz. A divat érzékem megmaradt természetesen. Régen is nagyon imádtam a habfürdőt, amit most meg is teszek. Amint beszálltam a habos fürdő vizembe éreztem, ahogyan belebizsereg a testem. Lehető legérzékibb ruhámat kaptam magamra, ehhez pedig egy tökéletes smink kellett a számomra. Amikor belenéztem a tükörbe egy tökéletes és gyönyörű hölgy nézett vissza rám. Panaszra nem lehetet okom. Szép kecses mozdulatokkal lépkedtem le a lakásom lépcsőfokain. Majd egy könnyed mozdulattal becsaptam magam után az ajtót. Nem volt előre látható tervem még az éjszakára. Tűrhetően hamar a Grill-hez értem. Még mindig nem szoktam hozzá, hogy elveszítettem minden képességemet. Vettem egy nagy levegőt, végül pedig bementem a Grill-be. Pár pillanat alatt minden szem rám szegeződött. Egy halovány mosolyt engedtem meg magamnak. Majd a pult felé indultam. Bárki, aki azt hiszi, hogy ismer meg van arról győződve, hogy a vámpírságomnak köszönhetően bájolok el mindenkit. Ez egy nagy tév hit. Gyönyörű jelenség vagyok, s bárki képes belém szeretni egy másodperc alatt. Helyet foglaltam a pultnál. Bájosan rámosolyogtam a pultos pasira, aki csak mosolygott, mint egy vad alma.
-Csak egy Martinit kérnék egyelőre. –Mosolyogtam rá szépen, és csábító pillantást vetettem rá. Aminek következtében egy pillanat alatt megkaptam az italomat. A gondolataimba mélyedtem, s aprólékosan gondoltam végig az egész életemet. Emellett pedig minden emlékem rám tört.