Azért mert...

Mindig vidám és őszinte vagyok azokkal, akikben megbízok, nagyon tudok szeretni, de ha valaki megbánt azzal kegyetlenül viselkedek. Igaz, hogy eddigi életem egy Marcel nevű vámpír rabszolgája ként éltem, de minden vágyam világot látni, és szabadon élni, mint minden normális ember.  Eléggé komoly és kiegyensúlyozott, de talán egy kicsit mégis félénk és visszahúzódó személyiségem van. Nagyon céltudatos és soha meg nem hátráló típus vagyok, aki ha kell ártatlan, védtelen kislány; olykor komoly felnőtt; hol pedig egy igazi őrült nőszemély tud lenni, de ami a legfontosabb, sohasem tudhatod, épp melyik énemmel állsz szemben.Ami a külsőmet illeti, szemeim gyönyörű kék színűek, amik igazán figyelemfelkeltőek. Mindig gyönyörű szépen ragyognak, s úgy tudok velük nézni, mintha az ember veséjébe látnék. Szemöldököm szépen ívelt. Arcomra bájos vonások jellemzőek. Ajkam közepesen teltek. Nem igazán vagyok tipikus modell alkat, a magam 163 cm-vel. Lábaim ugyan hosszúak, és formásak a magasságomon ez mit sem változtat. Az alakom, véleményem szerint tökéletes. Hajam mindig is nagyon hosszú volt, és ez most sincsen másként, körülbelül a hátam közepéig érhet. Csillogó természetes gesztenyebarna színben pompázik és az esetek többségében göndörtincsek keretezik arcom. Bőröm makulátlan és bársonyos tapintású. Járásom könnyed, kecses. Ruhatáramban megtalálhatóak kisebb számban a farmerok és pólók, csak úgy, mint a csinos, nőies ruhák, a hozzájuk illő cipellők is. Szinte sohasem sminkelem magam, hiszen egész nap egy poros és a külvilágtól elzárt szobában kell élnem. Mivel születésem jogán boszorkány vagyok, jócskán meg vagyok áldva különleges képességekkel. Itt van például a telekinézis, az agykontroll, az elemek irányítása, és persze az egyedi és felbecsülhetetlen képességem, mégpedig az, hogy felismerem a boszorkányok képességét és azt ha használja őket. Persze csak ha ugyan abban a városban vagyunk, jelen esetben New Orleans-ban.

Név:Davina Claire
Születés:1996.12.08
kor:16
Faj:Witch
Jellem:ide :D

Tehát...

Kedves naplóm!
Mint mindig, ma sem történt velem semmi különös. Mindig csak ugyan az a forgatókönyv játszódik le már évek óta, nap mint nap. Fölkelek, felöltözöm, reggelizek és figyelem a többi boszorkányt, hogy használnak e mágiát. Aztán ebédelek és ismételten csak szemmel tartom a boszorkányokat, egészen addig ameddig le nem fekszem aludni. Tudom, hogy nem lenne szabad ilyet mondanom, de valaki igazán eljátszhatná a hős megmentőt, aki kiszabadít a börtönömből.
Marcel egy igazi rabszolgahajcsár. Mindent kikövetel, de semmit nem ad cserébe. Kihasznál, és én nem igazán tehetek ellene semmit, hiszen a családom élete az ő kezében van. De istenemre esküszöm, hogy olyan nagyon gyűlölöm, hogy azt nem lehet szavakba önteni. Gyűlölöm és bármit megtennék csak azért, hogy árthassak neki, bármit. De ahhoz életben kell maradnom, ahhoz pedig segítenem kell őt. Ez az igazi ördögi kör. Zavaros, sötét és vértől ragacsos ördögi kör.
De zárom is soraim, mert valaki közeledik. Nem tudhatják meg, hogy naplót írok, hiszen akkor mindenre fény derülne. Akkor pedig biztos vagyok benne, hogy nem élném meg a 18. születésnapomat. Holnap majd megint írok.
Csók, puszi D.