Az idő telik, mint egy végtelenek tűnő időszak. Nem érzékelem, s szinte fel sem fogom, hisz egyszerűen nem tudom, hogy mióta vagyok ide lent.. Lehet, hogy hónapok teltek el, vagy talán megeshet az is, hogy évek! Nem tudom, hogy kivel mi történt, hogy kinek hiányzok egyáltalán, vagy hogy Silas a helyembe lépett-e, csak egy biztos, és még hozzá az, hogy megakarok halni mindennél jobban.. Miért? Talán csak azért, mert kínzó itt lent lenni a víz mélyén.. levegő nélkül, fény nélkül, és mindenki nélkül.. Nincs itt egyetlen egy fontos személy sem, akit szeretek, hisz mind biztosra veszem, hogy fent mulat, vagy talán meg haltak.. Bonnie halott az biztos, hisz Silas egyedül csak is így kelhetett életre, és sehogyan máshogyan..
Nem mozdulok, sőt semmit sem csinálok, csak gondolkozom, és gondolkozom mindenen, amin csak lehet.. Az egész életemen, és azon, hogy milyen hibákat követtem el, amiket mára már bánok szinte. Miért ennyire nehéz ez? Miért nem tűnik fel senkinek, hogy eltűntem? Vagy Silas ilyen kiváló színészi teljesítményt nyújt? Esküszöm, ha kiszabadulok innen, akkor eltűnök... eltűnök innen messzire! Oda ahol senki nem talál meg, ahol senkinek sem hiányzom majd, hisz ha hiányoznék nekik, akkor már nem hiszem, hogy itt lennék még!
Higgye azt mindenki, hogy meghaltam, vagy higgyék Silast Stefannak. Bánnom is én, csak jussak ki innen mielőbb, ha egyáltalán ez lehetséges, ha ilyen összejöhet. Nem hiszem, hogy gyors folyamat lesz.. Oh, miről is ábrándozok? Innen egy jó ideig még úgy sem fogok kijutni az biztos..

Játék & Játéktér Lezárva!
// Következő helyszín; Tópart //

Ki tudja, hogy mióta, de a víz alá kerültem, és az eltelt idő végtelenségnek tűnik számomra. Nem tudom az időt, sőt a dátumot sem, ugyanakkor nincs levegő, és mindenkit akit ismerek azt hiheti, hogy eltűntem, vagy rosszabb esetben pont Silas alakít engem, és őt hiszik Stefan-nak, pedig nem én vagyok az, hisz én egy tó fenekén vagyok jelenleg egy bezárt széfben.. Kezdetkor a levegő hiány gondot okozott, de most már nem, hisz nem érzek semmit! Se a testem, se a belsőmet.. Nincs vér a szervezetemben, és emiatt éhség gyötör, de lassacskán ez az érzés is semmisé válik. Mozdulatlan leszek, ledermedek, nem mozdulok. Lehunyt szemmel 'alszok', és egy örök álomba képzelem magam, ahol minden jó, ahol nincs ily szenvedés, és ahol szabad vagyok, s nem pedig egy bezárt rab..
Vajon mi történhet kint a jelenlétem nélkül? Hiányzom-e valakinek, vagy nem, mert épp Silas alakít engem? És ők ezt elhiszik? Hány év telt el azóta? Mi változott, és mi nem? Kivel mi történt, és élnek-e még? Elenáék boldogok? Na igen, ők biztos jól elvannak, míg én szenvedek egy nyamvadt széfben számtalannyi víztömeg súlya alatt. Meghalni akarok, de egyszerűen nem tudok, hisz semmi sincs, amivel végezhetnék az életemmel, ami már mit sem ér, ha nem jutok ki innen, akkor örökre itt maradok, és végtelennyi ideig fogok szenvedni.. Itt a víz alján egyszerűen nem lehet kibírni, hisz nem tudom magamat innen kiszedni, és hogy valaki megkeress, vagy megtalál egy a millióhoz. Biztosra veszem, hogy senkinek sem hiányzom, vagy hogy az eltelt idő alatt valakik meghaltak, vagy mindenki elutazott... Ennyire nem érdekelnék senkit sem? Vagy Silas ilyen tökéletesen alakít engem a végtelennek tűnő idő alatt? Az nem lehet, hisz én, én vagyok! Legalább Damon-nek fel kéne ismernie, hisz ő a... bátyám. Vagy bevette Silas trükkjét ő is? Sírnék, zokognék, de nem tudok... megfulladnék legszívesebben, hogy sohase éljek többé, de nem.. egyszerűen nem megy... Miért? Miért ilyen nehéz ez az egész? Inkább ölt volna meg, mint hogy egy jó hosszúra időre ide lezárjon.. Halottnak érzem magam, és voltaképpen az is vagyok, de mégis élek, és érzékelek..
Lehunyt szemmel várom a 'halált', de sajnos nem jön el... csak szenvedés marad, és egy hatalmas üres érzés, miközben mozdulatlan maradok ki tudja, még meddig...

***